Írországi információk és élmények - magyarul

Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -


Azelőtt adminisztrátor voltam, s hasonlóan rossz napjaimon elharaptam a tanszékre bemerészkedő hallgatók torkát, és gépeléssel, iktatással teltek a napjaim, a soproni, egykor Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékén. (Ha egy általam keresztbe harapott torkú hallgató olvassa ezt, akkor utólagosan is elnézést citromarcomért, és morgásaimért.) Már akkor is volt bennem ez a mostanság is előtörő "komisz" viselkedés: ha olyan hangulatom van, morgok, pofákat vágok, az arcom, mint egy töppedt boszorkányé, és- és- szóval borzasztó. Nem való nekem az emberekkel való munka, a kiszolgálás, nem megy a folyamatos mosolygás á la Fiona. Aki egyébként bámulatos, segítőkész, s csak ma, az eddig tapasztalt legeslegnagyobb hajtás után hallottam tőle először, hogy hát ez a tömeg, hát ez már túlzás. Ehhez képest én ma két ember lelkébe is belemásztam valami nyegle válasszal, s most rosszkedvű vagyok tőle-

Na, de térjünk a lényegre: amikor először megérkeztem ide, teljesen elbűvölt az ország. Vadidegen emberek szólítottak meg a buszmegállóban, s nem az jutott eszembe, hogy na, ez akar tőlem valamit, hanem igyekeztem a teljesen felületes, ámde kellemes csevegő mondataikra válaszolni, míg otthon valószínűleg elhúzódtam volna az illetőtől, mert ki tudja, ugye... Az írek kedves, de felületes viselkedése megfogott. Az ír táj, a harsogó színek, a sok birka, a keskeny vidéki utak, a sövények az út két oldalán, a tehenek, amelyeket az országos főúton hajtott át a gazda — A Loose chippings felirat megfejtése - mintegy negyedóráig elhittem, hogy elszabadult csirkéket jelent, s a jámbor autóst figyelmeztetik az utakon bóklászó szárnyasokra, míg nem eszembe jutott, hogy a chipping nem más, mint az az apró szemű kő, amivel nyáron leszórják az utakat — s a loose sem kóborlót jelent- Egy szóval maguk alá temettek az élmények. S amikor Levente megkérte a kezemet, habozás nélkül mondtam igent, s ma is csak félve vallom be, hogy ebben az igenben benne volt Írország igenlése is — Igen, ide akarok jönni, meg akarom próbálni, milyen, meg akarom próbálni vele együtt, tudok-e felnőtt módra egy vadidegen országban élni, felnőttes dolgokat művelni, megmaradni. Akkor még azt hittem, hogy itt minden - vagy majdnem minden - tökéletes, s csak lassan, az eltelt majdnem három év után nyílt fel a szemem, döbbentem rá egyre-másra. Politikailag amúgy is naiv ember vagyok, még elhiszem, hogy egy politikus emberszeretetből cselekszik, és hogy az újság igazat ír. Bár Lev kitartóan okít, hogy nem úgy van az, de mégis, hátha- Én nem tudok a sorok között olvasni, s sokáig kell dörgölni az orrom alá a mocskot, amíg elhiszem, hogy nahát, tényleg, ezt tette volna egy nagy ember, az emberek bizalmával visszaélve?! Szóval nyiladozik a szemem, rácsodálkozom szemétségekre, tökéletlenségre, s ezekről, illetve írországi élményeimről akarok írni. Sokan mondták, hogy weboldalunk inkább a turistáknak szól (eredetileg így is terveztük), de egyre többen jelentkeznek email-ben, akik hozzánk hasonlóan ide jönnek dolgozni, vagy élni, s szükségük van az első kézből származó tapasztalatokra, tanácsokra. Nekik (is) szánom ezt a rovatot, ha bírják türelemmel egy, időnként végtelenségig felbosszantott ex-adminisztrátor, bolti eladó, szabadúszó fordító nyavalygásait. Eredetileg "Elmélkedések" címet akartam adni a rovatnak, na de hol vagyok én Marcus Aurelius-tól, akinek jó tanácsait az életre nézve egyszerűen képtelen vagyok megfogadni??? Így lettem egy alien (ami itt immigrant-ot, bevándorlót jelent a jogi bikkfanyelven), aki egy elővárosból, a város határából, egy hegy tövében lévő housing estate-ről jelentkezik.

Vagyis ezt a kis rovatot saját "nyavalygásaimnak", élményeimnek tartom fent. Valószínűleg nem fogok mindig panaszkodni, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy mindenki azt hiszi: fenékig tejfel itt élni, sehol egy probléma. Nem fenékig tejfel, egyre több olyasmit veszek észre, ami nem jó, helytelen, bosszantó. Volt egy pár dolog, amit megírtam az Ír Gulyásban (remélem, nem fogok önismételni), de van, ami nem oda való, vagy nem írunk róla, mert politika, anyázás, vagy annyira magánjellegű, hogy úgy érzem/érezzük, nem tartozik a lap nyilvánossága elé. Ezeket fogom ide megírni, ha időm, türelmem és olvasóim türelme engedi.

Következő írás