Írországi információk és élmények - magyarul

Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -


Új karrier?

Az alagsori aprócska helyiség egyetlen szabad székén próbáltam egyenes derékkal, magabiztosságot árasztva ülni. Az alig folyosónyi méretű szobácskában számítógépekkel megrakott asztal, és irattartók tömege. A velem szemben ülő hölgy az életrajzomat tanulmányozta: Beatrice az, aki idegenvezetőnek akar felbérelni egy túra erejéig. Amiből esetleg további munkák is lehetnek: fordítás, tolmácskodás, dublini idegenvezetés… Ki tudja.
Egy itteni magyar lány (illetve bocsánat, kisgyerekes asszony) ajánlott be Beatrice-nek, aki bizony nem ír, hanem spanyol, vagy inkább olasz lehet, az akcentusa alapján. Hiába az ír név (Healy) a névkártyáján, jellegzetes a hanghordozása, a kreol bőre, s sötét, szépre kihúzott szeme. Nagyon kedvesen fogad, azonnal az életrajzomat akarja látni. Míg ismét magabiztosságot imitálva átnyújtom a férjem által előkészített lemezt, magamban ezerszer hálát rebegek Leventének. Az ő ötlete volt, hogy hozzak úgynevezett cv-t magammal, hiába éreztem úgy, egyszeri megbízásról van szó csak, minek ide életrajz, papírok. De a hölgy végigfutja, elégedett velem, s elmeséli a részleteket.
Kiderül, hogy egyhetes túráról van szó, kb. 25-30 ember, körbe kell őket vinni Írországban. Jaj, de jó, hogy utaztam már az ismertebb turista-látványosságokhoz. Jaj, de jó, hogy ismerem a hátterüket. Jaj, de jó…. Ugyan fogalmam sincs, mikor jöttek a vikingek errefelé, lerohanni a szegény keltákat, de majd betanulom a szöveget, nem kell akadémiai székfoglalót tartanom a különböző témákról, elég néhány adattal, érdekes ténnyel megspékelt mondat.
Szárnyalva hagyom el a jellegtelen, alagsori helyiséget, amelynek bejáratánál még egy tábla sem jelzi, kinek az irodája van itt. Azonnal telefonálok Leventének, ő is nagyon örül, pezsgőt akar bontani, mert ebből bizony még igazi karrier is lehet. Beatrice is ezt sejteti: még a munkahelyem, a bolt telefonszámát is elkéri, mondván, bármikor kellhetek, mint tolmács, igaz, tudja, hogy délután 2 után érek rá, de legalább előre tudom, ha valami sürgős munka jön közbe. Megemlíti még, milyen gyakran van szükség tolmácsra, jönnek a menekültek (??) ugye, kell valaki, aki tolmácsol nekik.
Egész délután meglódult fantáziámat próbálom pórázon tartani. Csak nem felhevülni feleslegesen, még le is mondhatják azt a túrát, hoznak valakit Magyarországról, nem kellek majd, csitt, nem világgá kürtölni, nem beleélni magunkat a lehetőségekbe. Akad itt még más magyar is, aki ráér, aki gyakorlottabb, aki tényleg magabiztos, nem úgy, mint én, aki csak tetteti, aki jobban ért az emberekhez, kedvesebb hozzájuk… Egyfolytában szabványszerű idegenvezető-szövegek járnak a fejemben, „Amott pedig a csodás Moher-sziklák látszanak, amelyekről 200 méteres mélységbe…” satöbbi. Szóval… Teljesen elragad a jövő diadalmas délibábképe, a konyhában úgy magyarázok a lassan felforrósuló teavíznek, mintha 25 magyar nézne rám az idegenvezetőnek kijáró gyengéd megvetéssel. Ahogy annak idején én bámultam a spanyolországi kihelyezettet, aki 20 perces előadást tartott a zsebtolvajok trükkjeiről, majd 5 percben lerendezte a fakultatív kirándulásokat. Cool. Ilyen leszek én is, ha minden jól megy.
Wish me luck.

Következő írás