|
Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -
Új karrier?
Az alagsori aprócska helyiség egyetlen szabad székén próbáltam egyenes
derékkal, magabiztosságot árasztva ülni. Az alig folyosónyi méretű
szobácskában számítógépekkel megrakott asztal, és irattartók tömege. A velem
szemben ülő hölgy az életrajzomat tanulmányozta: Beatrice az, aki
idegenvezetőnek akar felbérelni egy túra erejéig. Amiből esetleg további
munkák is lehetnek: fordítás, tolmácskodás, dublini idegenvezetés… Ki tudja.
Egy itteni magyar lány (illetve bocsánat, kisgyerekes asszony) ajánlott be
Beatrice-nek, aki bizony nem ír, hanem spanyol, vagy inkább olasz lehet, az
akcentusa alapján. Hiába az ír név (Healy) a névkártyáján, jellegzetes a
hanghordozása, a kreol bőre, s sötét, szépre kihúzott szeme. Nagyon kedvesen
fogad, azonnal az életrajzomat akarja látni. Míg ismét magabiztosságot
imitálva átnyújtom a férjem által előkészített lemezt, magamban ezerszer
hálát rebegek Leventének. Az ő ötlete volt, hogy hozzak úgynevezett cv-t
magammal, hiába éreztem úgy, egyszeri megbízásról van szó csak, minek ide
életrajz, papírok. De a hölgy végigfutja, elégedett velem, s elmeséli a
részleteket.
Kiderül, hogy egyhetes túráról van szó, kb. 25-30 ember, körbe kell őket
vinni Írországban. Jaj, de jó, hogy utaztam már az ismertebb
turista-látványosságokhoz. Jaj, de jó, hogy ismerem a hátterüket. Jaj, de
jó…. Ugyan fogalmam sincs, mikor jöttek a vikingek errefelé, lerohanni a
szegény keltákat, de majd betanulom a szöveget, nem kell akadémiai
székfoglalót tartanom a különböző témákról, elég néhány adattal, érdekes
ténnyel megspékelt mondat.
Szárnyalva hagyom el a jellegtelen, alagsori helyiséget, amelynek
bejáratánál még egy tábla sem jelzi, kinek az irodája van itt. Azonnal
telefonálok Leventének, ő is nagyon örül, pezsgőt akar bontani, mert ebből
bizony még igazi karrier is lehet. Beatrice is ezt sejteti: még a
munkahelyem, a bolt telefonszámát is elkéri, mondván, bármikor kellhetek,
mint tolmács, igaz, tudja, hogy délután 2 után érek rá, de legalább előre
tudom, ha valami sürgős munka jön közbe. Megemlíti még, milyen gyakran van
szükség tolmácsra, jönnek a menekültek (??) ugye, kell valaki, aki tolmácsol
nekik.
Egész délután meglódult fantáziámat próbálom pórázon tartani. Csak nem
felhevülni feleslegesen, még le is mondhatják azt a túrát, hoznak valakit
Magyarországról, nem kellek majd, csitt, nem világgá kürtölni, nem beleélni
magunkat a lehetőségekbe. Akad itt még más magyar is, aki ráér, aki
gyakorlottabb, aki tényleg magabiztos, nem úgy, mint én, aki csak tetteti,
aki jobban ért az emberekhez, kedvesebb hozzájuk… Egyfolytában szabványszerű
idegenvezető-szövegek járnak a fejemben, „Amott pedig a csodás Moher-sziklák
látszanak, amelyekről 200 méteres mélységbe…” satöbbi. Szóval… Teljesen
elragad a jövő diadalmas délibábképe, a konyhában úgy magyarázok a lassan
felforrósuló teavíznek, mintha 25 magyar nézne rám az idegenvezetőnek kijáró
gyengéd megvetéssel. Ahogy annak idején én bámultam a spanyolországi
kihelyezettet, aki 20 perces előadást tartott a zsebtolvajok trükkjeiről,
majd 5 percben lerendezte a fakultatív kirándulásokat. Cool. Ilyen leszek én
is, ha minden jól megy.
Wish me luck.
Következő írás |