|
|
Ki volt Szt. Patrik?
Most a szent ünnepének közeledtével talán sokakban felmerül, ki is az a
Szt. Patrik, akinek ünnepnapját akkora, most már napokra elhúzódó
csinnadrattával ünneplik az írek? Ki ez az ember, akinek ünnepnapján
mindenki ír, aki teheti, lóhere-csokrot visel a gomblyukában, vagy ha azt
nem, hát legalább zöld ruhadarabot ölt.
A turista talán hallott valamit arról, hogy Szt. Patrik volt az, aki -
állítólag - kiüldözte a kígyókat az ír szigetről. Miatta lett a lóhere az
írek jelképe, mivel a lóhere, az ún. shamrock segítségével magyarázta el a
pogány íreknek a Szentháromság mibenlétét.
Lássuk hát, kicsoda is o. Szt. Patrik még csak nem is ír. Egyes források
szerint Franciaországban, mások szerint Walesben született, és onnan ír
kalózok rabolták el, és hurcolták Írországba az akkor még egyszerű, pogány
pásztorfiút. A fiú Írországban látomások hatására megtért, megszökött
fogvatartóitól, és Anglia szigetére hazatérve megkeresztelkedett, és a
szerzetesi életmódot választotta. De nem felejtette a pogány íreket.
Visszatért a zöld szigetre és hirdetni kezdte a pogányok között az Úr
igéjét.
A legenda szerint, nem sokkal az után, hogy Szt. Patrik megérkezett
Írországba tüzet gyújtott a Slane nevű városka melletti dombon, mintegy
közhírré téve, hogy mostantól az Úr igéje uralkodik a sziget felett. A
helyi királynak több sem kellett, elküldte az embereit, hogy beszéljenek
Patrik fejével, mivel ezen a földön o az úr, és nem engedélyezi, hogy
ilyen jöttmentek tüzeket gyújtsanak az uradalma területén. A druidák
azonban figyelmeztették a királyt, hogy bánjon csínján Szt. Patrikkal,
mert az o hatalma túl fogja élni az ír uralkodókat. A Szt. Patrik a
királynak megpróbálta elmagyarázni a Szentháromság mibenlétét, az kissé
értetlenkedve nézett rá. A dolgot egyszerűsítendő a lába előtt növő kis
lóherecsokorból letépett egyet, és a három zöld levélke segítségével
magyarázta el a dolgot.
A király ezek után engedélyezte Patriknak a térítést, sőt, egyik embere
megtérve Slane első püspöke lett. Ennek emlékre a helyi pap minden
Nagyszombaton tüzet gyújt a dombon. A dombtetőn álló temető szélén egy
fehér, viharverte Szt. Patrik szobor tekint szét ma is a vidéken.
Írország nyugati felében található a Croagh Patrick nevű, szabályos kúp
alakú hegy, amelyen Szt. Patrik 40 napig böjtölt egy Húsvét előtt. A hithű
katolikusok számára ma is szinte kötelező a hegy - lehetőleg mezítláb való
- megmászása július utolsó vasárnapján. Egy ilyen élményről számol be
Panka és Zsolt, akiknek az írását itt
olvashatjátok.
De a hegyen eltöltött 40 nap során Szt. Patrik mással is foglalkozott: ha
jól tudom, a kígyók a gonosz megtestesítői, akiket Szt. Patrik egyetlen
szavával a tengerbe kergetett, ahová a kígyók bele is fulladtak. Ezért
nincsenek az ír szigeten kígyók, bár erre a biológusok biztos tudnak jobb
magyarázatot. Egyszer olvastam egy Frederick Forsythe-novellát, amelyben
ezt a tényt használta fel az író: a gonoszkodó, rasszista ír építésvezető
addig-addig bosszantotta az indiai vendégmunkást, amíg az egyszer
hazalátogatva beszerez egy mérgeskígyót, majd Dublinba érkezve megmaratja
vele a gonosz építésvezetőt. Aztán útjára engedi a jószágot az építkezés
körüli bozótosban…
Szt. Patrik ma Írország védőszentje, így nem csoda, ha a legnépszerűbb
férfinév egy időben a Patrick, (Padraig, Paddy) volt, és ez a név is vált
az írek csúfnevévé külföldön, valamint egy ismert whiskey-márka neve is.
Fontosságával talán Szt. Brigitta, vagyis Szt. Brigid fontossága
vetélkedik, aki ellenben az ország legfontosabb noi szentje, és állítólag
Szt. Patrik meglehetősen rideg törvényeit, tanításait "enyhítve"
alkalmazta a tanításoktól néha eltévelygő írek esetében. Az idelátogatók
közül biztos sokan látták már Szt. Brigitta keresztjét, ezt a hagyományok
szerint szalmaszálakból font, négyfelé mutató "keresztet", ha máshol nem,
B and B-kben, az ajtók fölött, vagy ékszerként, kitűző, függő formájában.
Szent Patrik-napkor az ország vezetői külföldre szoktak utazni, és azokban
az országokban, ahol sok kivándorolt ír található, úgynevezett
lóhere-ceremónia keretében egy lóherével teli edényt nyújtanak át az adott
ország vezetőjének. Mary McAleese, Írország jelenlegi köztársasági elnöke
idén Ausztráliába vitte volna a lóherét, csak éppen a flórájukat védő
ausztrálok nem engedélyezték a való ír (fúj, fúj, száj- és körömfájás!)
lóhere bevitelét az országba.
Az idei (2003) Szt. Patrik-nap nekem arról maradt "nevezetes", hogy volt
szerencsém megtekinteni azt a Szt. Patrik életét feldolgozó filmet,
amelyet a közeli Wicklow-Gap-nél (is) forgattak. Mit mondjak, erősen
amerikai ízű volt a mű, neves és magukat annak tartó ír és angol színészek
közreműködésével. A legtöbb jeleneten érződött, hogy csak kevés pénzt
szántak a "spesöl effektek"-re, ezért inkább harsány röhögéssel, és sűrű "jajistenem"-ekkel
lehetett kísérni a vetítést, mintsem ámuló óh-kal és áh-kal. Szt Patrik
élete, ahogy az Móricka elképzeli. A főszerepet az Amerikában élő dísz-ír,
Patrick (haha) Bergin alakítja, aki nem éppen csudás színészi
alakításairól ismert. Na jó, egye fene, az "Egy ágyban az ellenséggel" c.
műben még elment, de itt nem lehetett komolyan venni. A másfél órába
belesűrítették az összes csodatételt, az összes legendát, csak éppen a
főhőst, Patrikot nem tudták velünk megkedveltetni. Inkább a régi kódexek
lapjain fennmaradt bumfordi Patrik-ábrázolást érzem magaménak, mint ezt a
Képes Biblia-utánzatot. Borzalmas film, széles ívben kerülendő!
|