|
|
Ha az embert Írországban egy barátságos ír
egy italra ("drink") invitálja, akkor az sört jelent. (Általában több
pintet. Mert ha az embert meghívják egy italra, akkor azt illik egy
következő itallal viszonozni, amit - ugye - illik egy újabb pohárral
viszonozni és így tovább, ad nauseam.)
Ha Írország, akkor Guinness. A Guinness (the black stuff) kesernyés,
sűrű barna (fekete) - sör, amely köré valóságos legendakört szőttek az
ügyes marketingesek. Rendszeres fogyasztása egészséges - kis mértékben
persze -, ui. ma már az orvosok is állítják, hogy a mértéktartóan sört
fogyasztó férfiak közül kevesebben hunynak el szívrohamban. A Guinness
sör annyira része az ír mindennapoknak, mint a magyarnak a brazil
szappanoperák, és a hatásuk az agyra egyformán pusztító :-) Barna színű
nedű még a Murphy's - aminek nincs olyan krémesen a nyelv tövére ülő
utóíze, mint a Guinness-nek -, sőt, szerintünk kissé vízízű. (Vagy nem
megfelelő helyen ittuk.). Kóstoljuk meg még a Beamish-t, amely már-már a
Guiness-hirdetések színvonalát megütő reklámokkal hirdeti magát, mint
pl.: "Consistency in a world gone mad" - nagyon-nagyon szabad
fordításban: Állandó minőséget képvisel a megbuggyant világban.
Nem feltétlenül kell barnasör-rajongóknak lennünk, hiszen számtalan más
sörféle kínálja magát a kocsmák pultjainál. A világos sörök közül ott az
Irish Harp. Írország szerte sok helyen főznek import söröket, mint
amilyen az "amerikai" Budweiser, az "ausztrál" Fosters, vagy Fosters Ice,
és a Heineken. Ha boltok italrészlegeiben, vagy ún. italboltokban,
off-licence-ben vásárolunk sört, néha találunk valódi Budvar sört is, a
Budweiser eredetijét, melynek fogyasztása mindig külön ünnep. Az
EU-csatlakozás óta feltűntek az ittenieknél magasabb alkoholtartalmú
lengyel, illetve kínai stb. sörök is, tudomásunk szerint magyar még nem
kapható a boltokban.
Félbarna sörök közül melegen (hidegen) ajánljuk a Smithwicks-et. Nem
olyan bonyolult kiejteni, mint amilyennek tűnik, egyszerűen hagyjuk el a
szó közepén lévő w-t: smidiksz. Félbarna sör még a Caffrey-s, elég
ízletes.
Az ital rendelésének külön szabályai vannak. Ha egyszerűen csak egy
Guinness-t kérünk, vagy egy Harp-ot, automatikusan egy pintnyi (vagyis
570 ml) kerül elénk, jókora pintes pohárban. Egy pint sör mostanság
4-5.50 €-ba kerül, attól függően, merrefelé rendeljük. Ha ennél
kevesebbet akarunk inni, kérjünk egy pohárnyi sört (A glass of Guinness/Harp/stb.,
please"), vagy pedig fogalmazzunk így "Half a Guinness/Harp/Bulmers,
please".
Hogy mi az a Bulmers ott a sor végén? A Bulmers volt az egyik legjobb
cider, vagyis almasör az országban, amíg a piacra be nem tört a svéd
Kopparberg, gyümölcsös cider-jeivel. A cider könnyű italnak minősül,
kellemesen buborékos, édes, de kegyetlenül be lehet tőle rúgni, ha
valaki alábecsüli az erejét. Az enyhe, nőies 4 %-ostól egészen a "strong"
(erős, 6 %-os) cider-ig minden kapható. Csak néhány márkanév a
Bulmers-en kívül: Devil's Bits, Scrumpy Jack's (ez utóbbi angol), Stag -
amelynek elegáns fekete doboza van, szarvasfejjel díszítve -, Golden
Scrumpy, Druid's, Linden Village (ez utóbbi a nagyivók örömére olcsó,
kétliteres műanyag palackos kiszerelésben kerül értékesítésre, olyanféle
italnak számít, mint otthon a kannás bor.).
Az egyik legismertebb a Guinness után az ír kávé, amely sűrűn szerepel
vendéglők és kocsmák ajánlatai között, de a közhiedelemmel ellentétben
nem számít hagyományos ír italnak. Újkori lelemény, akárcsak a
későbbiekben taglalt Bailey's. A hagyomány szerint a Foynes ír
falucskában szolgálták fel először. Foynes ugyanis az 1920-as, '30-as
években tengerentúlii hidroplán-járatok fő állomása volt. A legenda
szerint egy alkalommal vissza kellett fordítani egy járatot
vihar-előrejelzés miatt. A fáradt, rosszkedvű utasoknak a váróterem
szakácsa valami lélekemelőt akart készíteni, és a forró, tejszínhabos
kávéjukba jó adag ír whiskey-t töltött. Mások szerint Shannon repterén
fogadták így az utasokat. Egyes ünneprontók szerint az italt San
Francisco-ban szolgálták fel először. A lényeg, hogy Foynes-ban minden
évben megrendezik az ír kávékészítés versenyét, és pár éve a győztes ír
ásványvízzel főzött kávét, ezért lett benevezett kávéja "exceptionally
good", vagyis kiemelkedően jó.
A Bailey's megszületését a gyárból kapott információk szerint a szükség
szülte. Tartós túltermelés történt tejből, és valaki azt találta ki,
hogy hozzanak létre egy italt, amely a legfinomabb és leghíresebb ír
alkotórészeket házasítja össze: a whiskey-t, a tejből készül selymesen
lágy tejszínt, és finom ír szeszt. Ehhez természetes ízesítőket
(vaníliát és egyéb fűszereket) keverve elkészült a csodás, ellazulást és
kellemes közérzetet biztosító barnás ital, amelyet két-három jégkockán,
széles talpú pohárban illik felszolgálni. Forró kávéhoz öntve hideg téli
estéken szinte újjáéleszti a fáradt kóstolót! (Főleg azért, mert a forró
kávé azonnal a fejünkbe "nyomja" az alkoholt.) Érdekes adalék, hogy a
Bailey's az elkészítéstől számított 24 hónapig van "csúcsformában"
(minden palackon fel van tüntetve annak "születési ideje"), utána az íze
megváltozik, erőteljesebb lesz, kezdenek szétválni a ravaszul kombinált
összetevők. (Gondoljunk csak bele, a tejszín és a whiskey nem keverednek
egymással, óriási nyomással préselik össze őket a gyártás során.)
Európában a fogyasztók a frissebb Bailey's részesítik előnyben, míg
érdekes módon a meleg éghajlaton élők - pl. Jamaicában - az érettebb
Bailey's szeretik, ezért az ottani értékesítők állni hagyják egy ideig a
palackokat. A gyárba szigorúan csak annyi tejszín érkezik, amely az
aznapi gyártáshoz szükséges, így gondoskodnak arról, hogy mindig a
lehető legfrissebb tejszín kerüljön feldolgozásra.
Koktélkedvelőknek ajánljuk: nemrég egy úti beszámolóból ismertük meg a
"Belfast Bomber" nevű koktélt, amely egy rész ír whiskey-ből - más
recept szerint egy rész jóféle konyakból-, egy rész Bailey's-ből áll,
jégkockákra töltendő. Amúgy a bailey szó maga kastélyfalakkal körülvett
teret jelent.
A végére hagytuk a leghíresebbeket: az ír whiskey-ket. Minden
gyárlátogatáskor, ismertetőkben sűrűn felemlegetik, hogy míg az amerikai
bourbon-t egyszer, a skót whisky-t kétszer, addig az ír whiskey-t
háromszor párolják, ettől olyan jaj-de-finom. Kár vitatkozni az ízlések
és pofonokkal, kinek a skót, kinek az ír uisce beatha (életvize) a
kedvence, de mindenképpen érdemes ellátogatni egy lepárlóba. Különösen
az északír Bushmill gyárát érdemes megtekinteni, nem utolsó sorban
azért, mert ez a világ legrégebben működő lepárolója, itt hivatalosan
már 1608-ben (illetve a ködbe vesző legendák szerint már 100 évvel
korábban is) gyártottak whiskey-t. 2008-ban ünnepi eseménysorozattal
ünneplik a gyár fennállásának 400. évfordulóját! A raktárépületben egy
perc után már szédül az ember, olyan áthatóan erős az alkoholillat.
Bátran jelentkezzünk a túra végén tartott kóstolóra, csak jól járhatunk.
A legnevezetesebbek ír whiskey-k közé tartoznak: Jameson, Paddy's,
Power's, Tullamore Dew, Bushmill's, Black Bush. Aki pedig egy téli estén
a forralt bornál valamivel erősebbel szeretné magát felmelegíteni, annak
itt a Hot toddy receptje, amely whiskey-ből az igazi.
(egy másik íráshoz a whiskey-kről
ide bökj) |