Írországi információk és élmények - magyarul

Szóval 1999. február 14-én landoltam Dublinban, itteni idő szerint (GMT) 11:50-kor. Ha rövidre akarom fogni, akkor azt kell mondanom, simán ment minden, vonatra szálltam, az keresztülvitt Írországon, egészen Limerickig, ami a nyugati parton van. Itt kerestem magamnak egy kényelmes, Shannonba jövő buszt, felmásztam rá és usgyi!!

Az út csodaszép volt, hegyek-völgyek között, s mindenütt az a gyönyörű fű. Tényleg nem akarok róla sokat áradozni, de én nagyon meglepődtem rajta. Mondhatjátok, hogy láttam már novemberben, de nem-nem ! Ez most egész más volt, valószerűtlenül álomba illő kelta táj.

A szálloda megint valószerűtlenül álomba illő volt, pálmafákkal a bejárat előtt... tényleg leesett az állam, egyáltalán nem számítottam ekkora kényeztetésre a cég részéről. Barátságos, otthonos luxusszoba...

Hétfőn reggel taxiba szálltam, ami behozott a Shannon Development (illetve postacím alapján "Shannon Industrial Estate") nevű helyre, ami vámszabadterület, vagy micsoda. (Nem akarok hülyeségeket írni, a lényeg az, hogy a terület minden bejáratához ki van téve a pálmafák mellé, hogy "Free Ara".) Egyébként erről a mi-micsoda kérdésről jut eszembe a légifolyosó, ami mint közismert, nem azonos a repülőgépen levő, székek közötti folyosóval...

A Shannon Developmenten belül van egy csomó cég, fogalmam sincs, hogy mennyi, s egyetlen eddig megkérdezett kollegámnak sincs. A dolgok mai állása szerint 40 körül saccolom (Egy hete 25-nél jártam...). Ezeknek mindnek külön épülete van (200-300 embert kényelmesen foglalkoztató nagysággal) és külön parkolója az épület körül. Első ránézésre egyáltalán nem tűnt olyan nagynak, csakhogy akkor kiderült, hogy még a felét se láttam...

A mi épületünk (Tecnomen) a kisebbek közé tartozik, lévén csak kétszintes, s alig több, mint 100-an dolgozunk benne. Viszont itt van a Tecnomen R&D nagy része, nagyjából 70 ember. A körülmények elég hasonlóak az Ericssonban tapasztaltakhoz, szóval nagyon jók. Nincs azonban akkora landscape (ez érthető), s a boxok is magasabbak vagy 25 centivel. Szóval olyan pont jó, értitek. Zaj nincs, s minden box falán az egyik panel (a felső sorban levő 5-ből 1 !) plexiből van, ott látni, hogy a kollega épp kávézik-e, vagy sem.

Vízautomata van (Jó nagy ballonokból lehet csapolni a hideg, szerencsére buborékmentes ásványvizet), meg igazi teafilterek tömkelege (vigyázz, nehogy 15-20 másodpercnél tovább ázni hagyd, mert "kicsit" erős lesz), meg igazi kávé is készíthető, meg van egy gép, amit reggelente megtöltenek tejjel.

A munkahét 39 órás, flex idő van, a core-time 10-15-ig tart :-) ... A pénteki core-time (törzsidő) még ennél is rövidebb... Ezen túl minden nap van 15 perc délelőtti és 15 perc délutáni szünet (hozzátartozik a munkaidőhöz, akkor tartod amikor akarod), + annyi kávészünet, amennyi jólesik. Nem hangzik túl megerőltetőnek... Az ebédidő persze nem számít bele a munkaidőbe. Itt van egy kis bökkenő, ugyanis a cégnek nincs külön ebédlője/nagy konyhája. Az ebédet 3 nagy étteremből rendelik, a rendelést minden nap 11-ig le kell adni. Választék van, de az árak persze nem éttermi szintűek. Egy kiadós ebéd kijön 2.5-3 ír fontból (1 IEP = approx. 326 HUF).

Az időjárásról: rosszabbra számítottam. Néha mondom is a srácoknak, hogy én azt hittem több eső lesz itt, mire a válasz mindig ugyanaz: "Don't be afraid, you'll get it...". A szél sem veszélyes, igaz a vasárnapi városnézés alkalmával a Shannon folyó partján inkább jó erősen kapaszkodtam a korlátba.

A kollegák barátságosak, de nincs az a nagy munka utáni állandó kocsmázás, mint amiről pl. Rob mesélt (Ericssonos oktatónk, Írországból). Jut eszembe, van itt egy rakás Ericssonos, persze az Ír ///-okbol. Eddig 4-el beszéltem személyesen. Az egyik srác oktató volt, személyesen ismeri Rob Stack mestert meg Orla Higgins-t is (ő állítólag írországi összevont-Ericssonos női teniszbajnok...), de a jó öreg Vince Boyle-ról nem is hallott...

Egyébként most időm nagy részét is a lakáskeresés teszi ki. Limerickben keresem, mivel Shannon túl kicsi, az egész városközpont egy nagy bevásárlóközpontból áll, szerintem még városháza sincs... Limerick 60-70 vagy 80 ezres város, mindenki másképp tudja. A másik lehetőség Ennis, hamisítatlan ír városka ~18 ezer lakossal, tele pubokkal és turistákkal. Mindkettő nagyjából 20 percnyi autóútra és 25 percnyi buszútra van a munkahelytől. Ha Shannonból járnék be gyalog, az is kb. ennyi időt venne igénybe. A lakások nézegetését, meg a bérléshez szükséges indulótőkét (kaució, első havi lakbér + rezsi) a cég állja, ahogy tette azt a repülőúttal, vonatjeggyel, buszjegyekkel és taxiszámlákkal. (Csak a nagy beszélgetések közepette néha elfelejtek számlát kérni a taxistól..., ami városközi utaknál húzós tud lenni...)

A munkáról még nem tudok túl sokat, csak a körvonalait. Csütörtökön és pénteken volt egy kurzus a Tecnomen általunk fejlesztett termékének architektúrájáról (nagyon nagy vonalakban :-) ), meg pár Intelligens hálózati szolgáltatás gyakorlati megvalósításáról.

A pionírságról: no igen, itt meglepődtem kicsit. A cégnél mindenki ír állampolgár, kivéve engem... Főnököm Zvonimir Bogdanovic 5 és fél éve jött Belgrádból, 2 éve nős (ír feleség), nemrég kapta meg az állampolgárságot. Ő ért magyarul, szinte mindent, csak beszélni nemigen tud... Van egy másik srác, Madarász Attila. Ő nagyjából 5 éves korában került ki szüleivel Ausztráliába, 20 évet élt ott, ír felesége van, így most itt dolgozik már vagy 2 éve. Ő nagyjából Zvonimir szintjén van, szerinte megért mindent, de beszélni csak egy ötéves gyerek gondolatain és szókincsén belül tud (szerinte - a szerző).
Aztán annyi...
Szóval úgy néz ki, hogy a többőtök által nehéznek mondott úttörő szerep mégiscsak érvényes rám valamiképp. De semmi gond: tényleg mindenki segítőkész!