Írországi információk és élmények - magyarul |
|
|
Egy hét Írországban... A áprilisban magyarországi barátaim, Barna és Emese ellátogattak hűvös országunkba. A magyar 30 fok helyett az itteni tizen-fokokban töltötték egy hetüket. Tanulságképpen leírom, hogy mi mit csináltunk ezen a héten, hátha tudtok belőle ötleteket meríteni, mit kell megnézni Írországban, ha antialkoholista vendégeid vannak :) Hétfőn este jöttek meg, aznapra mar semmire nem jutott idő, ágyba pakoltam őket, és aludtunk. Másnap reggel jó idő volt, úgyhogy úgy döntöttem, megnézzük a Howth félszigetet. Kimentünk a DART (HÉV) nevű tömegközlekedési eszközzel. Mi voltunk a tömeg, mert más nem közlekedett... :) Körbesétáltunk a félsziget körül. Persze Barna egyből kiszúrta a legmagasabb csúcsot a környéken, úgyhogy azt meg kellett mászni :). Megnéztük a félszigeten a Mária templom romjait.. messziről, mert a bejárathoz nem találtunk oda :), meg egy másik katolikus templomot is, bar annak nem tudom a nevét. Este hazaballagtunk, és elmentünk Feri szülinapi bulijára. Onnan 10 körül megléptünk, és csináltunk egy kis-esti sétát Dublinban. Szerdán már nem volt ilyen szerencsénk. Egész nap csepegett, zuhogott, szemerkélt az eső. A változatosságot a víz mennyisége jelentette. Megnéztük belülről a Bank of Ireland épületét, az egykori parlament felsőházának a termével, a Trinity College-t, a Nemzeti Könyvtárat, Szent Patrik katedrálist és a Kastélyt... Meg kívülről meg sok minden mást is. Estére hullafáradtan és éhesen érkeztünk meg. Csütörtökön elmentünk reggel a bérelt kocsiért, és megnéztünk Dublintól északra fekvő Slain Kastélyt messziről, mert magánterület. A Slain apátság omladozó tornyába felmásztunk, kapaszkodtunk, hogy az orkánszerű szél nehogy elvigyen bennünket :), és felfedeztük a mellette lévő több száz éves kollégium romjait. Ezután elmentünk Newgrange-be. Maga Newgrange hamar megvolt, de a központ, ahonnan a vezetett túrák voltak egy folyó másik oldalán volt.. keringtünk egy kicsit, míg megtaláltuk.:).. Míg Barna és Emese megcsodálta a dombokat, én olvastam egy kicsit (x-edszer megnézve már nem olyan nagy élmény:). Utána elmentünk a Monasterboice nevű helyre, ahol XI-XII. századi 3-4 m magas kőkeresztek vannak bibliai jellegű faragásokkal, egy templomrom és egy csonka kerek torony. Ezeket a tornyokat a vikingek ellen emeltek. Ha ebbe menekültek a népek, ha jöttek a fosztogatok. Délután a közeli Drogheda városában császkáltunk. Egész kellemes belvárosa van, hangulatos, régies boltokkal, pubokkal. Visszafele úton még megálltunk egy városban, ahonnan elvileg szép kilátás nyílik a tengerre, és kb. 15 betű hosszú neve van. Kilátás nem volt, ellenben láttunk egy kikötőt, ahol a hajók a homokban álltak az apály miatt. A nap külön élménye volt számomra, annak megjegyzése, hogy az index helyett ne az ablaktörlőt, a sebességváltó helyett ne az ajtón lévő kapaszkodót használjam. Végül is túléltük a napot, én kisebb-nagyobb lelki sérülésekkel, az autó hál' istennek minden külső károsodás nélkül. :) Péntek reggel fel 8-kor keltünk, hogy megpróbáljuk elkerülni a nagy tömeget, mivel a munkahelyek legtöbbjén a "Good Friday" munkaszünet. Útközben a nyugati part fele megálltunk Clonmacnoise régi apátságánál. A folyóvölgy egy szép pontján épült középkori épületegyüttes romjait néztük meg. 3 nagy kőkereszt, 2-3 templom, és egy viking torony falait láthattuk. A falon kívül volt meg egy másik rom, amit valószínűleg már csak a lélek tartott össze, de azt meg kibírta, hogy a madarak rászálljanak az oldalán kinőtt fára. Ezután a kis megálló után, a következő célpont Burren köves sziklás hegyvidéke (na jó, csak dombvidéke:) volt. Itt kicsit megmozgattuk a tagjainkat, és leellenőriztük, hogy a dolog nem festmény, tényleg létezik, és kőből van :). A sziklak közötti repedésekben meg megtaláltuk a napközben zuhogó jégdarabok utolját. Burrenben van XYZ (nem tudom megjegyezni a nevét [Poulnabrone a szerk.]) megalithic tomb. Ez összesen 3-4 kő egymásra pakolva, és úgy néz ki, mint a Stonehange egy kapuja. Az interaktív turizmus szellemében közelben lévő sziklákból az ember megalkothatja a saját megalithic tomb-ját, mint ahogy többen meg is tették. Megszemléltük az eredetit, majd a később készültekből ötleteket felhasználva megépítettük a sajátunkat is. Most már majdnem a tengerparton voltunk. Előtte még megpróbáltunk benézni egy barlangba, de 20 perc késéssel érkeztünk az utolsó túra indulásához képest. A tengerparton autózgatva kinéztünk egy kellemesnek látszó helyet, megálltunk, hogy megtekintsük az óceánt. A szárazföld 4-5 méter magas sziklákban végződött, és a hullámok 1-2 méteres magasságával együtt kitűnő látványt nyújtott a környék. Feri összeszedett egy pecást, vele beszélgettünk egy darabig, utána továbbmentünk a Cliffs of Moher-hez. A korábban látott 4-5 méter helyett itt 200 méter magasról tekinthettünk le az óceánra, és bár a naplementét eltakarták a felhők, azért szép látvány volt. Este azzal a nyugodt érzéssel feküdtem le, hogy mar csak akkor használtam az ablaktörlőt, ha reflexből kellett volna kanyarodni :) Másnap megnéztük Limerick belvárosát és a kastélyt, utána beneveztünk közelben lévő Bunratty folk parkba. A Zalaegerszegi falumúzeum régebbi házakat tartalmaz, bár otthon nincs kastély. Itt egy nagyon szép állapotban lévő épület áll, amihez elvileg a V. században nyúltak hozzá utoljára. A kastélyban esténként banketteket tartanak, amit pénzügyi okok miatt nem játszottunk meg. (31 font, egy éjszakára :)). A falumúzeum további részében olyan házak voltak, amiket a nagymamáink még örömmel fogadtak volna. A hely tanulsága az, hogy a vízszintes és a függőleges malom közt a különbség annyi, hogy milyen irányultságú a kerek. Miután itt kinézegettük magunkat, túrázásra adtuk a fejünket. A Killarney nemzeti parkban sétáltunk egy kicsit. Eléggé meglepő volt, hogy a túraútvonalak betonozva voltak, de jó magyar szokás szerint nem arra mentünk. Minden lehetséges alkalmat megragadva eltértünk a kijelölt utaktól. Így aztán láttunk szivárványt a tó felett, láttunk szigeteket, és fákat, amiken moha, és páfrány nőtt a földtől 5-6 méterre is. Nekem a kedvencem volt a hely, hiszen elég rég láttam már erdőt. Este aztán igazan eleredt az eső, alig győztük szedni a lábunkat, hogy visszaérjünk az autóhoz. Vasárnap aztán már hazafelé vettük az irányt. Útközben még megnéztük a Rock of Cashel-t, ahol olyan idegenvezetőt fogtunk ki, akinek az akcentusát se Emese, se Barna nem értette, úgyhogy én igyekeztem tolmácsolni. Amúgy nagyon tuti volt szerintem. Mint ahogy Clonmacnoise-t, ezt is az anglo-saxon-ok égették fel utoljára. Ami viszont nagyon tetszett, volt egy olyan fickó, aki egyszerre volt katolikus, és protestáns is. :) Mindkettő vallást utálta, de gondolom vagyonos lehetett, és ezért nem bántottak. Halála után mindkét papság 50-50%-ban osztozott a vagyonán. Útközben még meg szerettem volna nézni a Kilkenny kastélyt, de sajnos tele voltak mar aznapra a túrák. Így megnéztük a várost és az itteni Mária templomot.. (Minden faluban van egy ilyen templom szerintem :) és hazafelé indultunk. Ott kihagytunk egy barlangot, meg egy újabb kastélyt, mert nem találtunk világos jeleket, hogy merre kell őket keresni. Így aztán viszonylag korán hazaértünk, és jutott időnk bemenni a Temple Bar-ba és környékére még egyet beszélgetni, sétálni. Másnap hajnalban a kocsival kivittem a delikvenseket a reptérre, és leadtam a járművet. Nagyjából ennyi fér bele egy hétbe. Kánya | |