Írországi információk és élmények - magyarul

Könyvek az ír történelemről

Az ír történelem népszerű téma, a legtöbb könyvesboltban külön polcot kapnak a vele foglalkozó művek. Az évek során több száz fontot költöttem arra hogy kiderítsem, ezeknek a könyveknek a zöme olvashatatlan. (Sajnos ez nem mindig dönthető el első látásra.) Alább röviden beszámolok a kezembe került könyvekről, abban a reményben, hogy ezzel megmentek valakit a könyvvásárlás utáni csalódástól.

Magától értetődik, hogy az itt felsoroltakon kívül még sok más történelemkönyv áll a könyvesboltok polcain, mint ahogy az is, hogy a pénztárcám mélysége véges. Ezért igyekszem néhány általános tanácsot is adni a könyvválasztáshoz. Íme az első tanács: kerüljük az ír szerzők könyveit! Az ír töténelemkönyveket többnyire történészek írják; az ír bölcsészek pedig hasonlítanak magyar kollégáikra abban, hogy azt hiszik, minél érthetetlenebb egy szöveg annál tudományosabb íze van. Ennek a törekvésnek a jegyében született az Ireland - A Concise History című könyv, amelyet a szerzőpáros alighanem a doktori disszertációjából fabrikált. A 176 oldalas könyv a jégkorszaktól a hetvenes évek elejéig tárgyalja a sziget történetét. Észak-Írországban a hetvenes évek közepétől kezdve kezdtek eldurvulni a dolgok, erről azonban ebből a könyvből semmit sem tudunk meg. Külön fejezetben foglalkozik viszont az Ír Köztársaság 1922 és 65 közötti történetével, amit a legtöbb könyv nem talál említésre érdemesnek. A címben szereplő "concise" szót egyébként szó szerint kell érteni: a könyv lapjain igencsak gyorsan peregnek az események.

Az ír szerzők másik gyakori hibája, hogy úgy gondolják, az olvasó már tisztában van az eseményekkel, és csak azok elemzésére kíváncsi. Ezek az elemző írások harminc oldalt is könnyedén megtöltenek anélkül, hogy abból az olvasó ki tudná hámozni, tulajdonképpen mi a fene történt. A The Course of Irish History című munka ilyen tanulmányok gyűjteménye, amelyeket ráadásul egyetemi professzorok írtak. Ennek ellenére megtudhatunk a könyvből pár érdekes dolgot, de csak akkor fogjunk bele az olvasásba, ha előbb más könyvekből már kiokosodtunk a tények és események felől.

Erre a célra a legjobb az Ireland - A history című könyv, amely egy, a nyolcvanas években készült BBC sorozat könyv alakú formája. (Újabb tanács: a BBC nagyon jó dokumentumfilmeket csinál, és ugyanilyen jók szoktak lenni a könyv változatok is.) Robert Kee könyve könnyen olvasható, szórakoztató, részletes, és igyekszik tárgyilagos maradni. Különösen a huszadik század első felét tárgyaló rész érdekes. A dokumentumfilm arra készült, hogy megmagyarázza a brit tévénézőknek, miért is ölik egymást az emberek Észak-Írországban. A könyvön is érződik ez a szándék: a XVII. század előtti események kicsit zanzásítottak, az IRA hetvenes évekbeli működésének eseményei pedig "ezt az olvasó úgyis ismeri" felkiáltással egy bekezdésben vannak összefoglalva. Ennek ellenére messze ez a legjobb könyv az ír történelemről, amit eddig láttam.

A "bajokról" (eufemisztikusan "trouble"-nak hívják az angolok azt, ami Észak-Írországban a hetvenes évek óta történik) két érdekes, és kimerítően részletes könyv jelent meg, mind a kettő Peter Taylor munkája, és mindkettő a szerző BBC tévésorozatainak könyv alakban kiadott formája. Az egyik a Provos; ez az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) viselt dolgait tárgyalja, a másik a két évvel később megjelent Loyalists, amely a protestáns "másik oldal" története.

További adalék az északír eseményekhez a Fifty Dead Men Walking, egy brit besúgó beszámolója az IRA-ban folytatott tevékenységéről. Martin McGartland informátori pályafutásának végeztével (értsd: lebukott) a brit hatóságoktól új nevet és iratokat kapott, amellyel új életet kezdett valahol Angliában. Nem szerepel a könyvben, hogy két évvel a könyv első megjelenése után egy közlekedési baleset kapcsán fény derült a szerző eredeti személyazonossága; pár nap múlva ismeretlen tettesek rálőttek az utcán és súlyosan megsebesítették.

Sok könyv szerzője csak egy-egy kiválasztott korszakkal foglalkozik. Az Ancient Ireland a jégkorszaktól a jakobita háborúkig (XVII. század) terjedő részt tárgyalja, sok-sok színes fényképpel és kevés szöveggel. Egyébként ez az egyetlen könyv, amely beszél a rómaiak jelenlétéről az országban. A hivatalos történetírás sokáig azt tartotta, hogy Julius Caesar seregei sosem jártak itt, mígnem aztán a nyolcvanas évek közepén rá nem bukkantak egy római légióstábor maradványaira, Dublintól 25 kilométerre északra. Az ásatás területét azonnal szigorúan lezárták, és a téma azóta sem kapott túl nagy publicitást. ("Ha a tények nem vágnak egybe az elmélettel, meg kell szabadulni tőlük.")

Gyerekeknek készült, de meglepően részletes és nagyon szórakoztató olvasmány a The cut-throat celts. (A könyv a "Horrible Histories" című sorozatban jelent meg. ) Nem kizárólag az ír keltákról szól, hanem a keltákról általában, de többször szóba kerülnek az írek is. Szent Brigitta például, akinek halálakor csodatévő forrás fakadt a földből ott, ahol a szent holtteste a földre esett. (A szerző szerint alighanem fociztak Szent Brigitta levágott fejével, annyi a róla elnevezett forrás.) A Walk through Rebel Dublin című könyv korabeli fényképeken mutatja be a tizenhatos felkelés helyszíneit, összehasonlításként pedig most (1999-ben) készült fényképeket is közöl. Várostörténeti szempontból érdekes munka; nem mentes némi hatásvadász nacionalista felhangtól. Sajnos a felkelés történetét a szerző ismertnek feltételezi. Egyébként nem ártott volna egy szerkesztő sem, aki kiadás előtt végigolvassa a könyvet, hogy ugyanazt a tényt ("Szervezési nehézségekből jóval kevesebb felkelő jelent meg a megbeszélt helyszínen, mint ahányra számítottak.") ne ismételje a könyv háromoldalanként. Esetleg arról is felvilágosíthatták volna az olvasót, hogy pontosan mik voltak ezek a szervezési nehézségek. A "kis színes" sztorik érdekesek, például az, hogy a Stephen's Green-en napjában kétszer fegyverszünetet tartottak, hogy a parkőr megetethesse a vadkacsákat. Az An Illustrated History of Ireland című füzet sok szép színes fényképpel és nagyon kevés szöveggel vágtat végig az ír történelmen, amolyan elalvás előtti könnyed olvasmány. (Már amennyire az ír történelemmel kapcsolatban értelmezhető ez a fogalom.) A krumplivész (1849) után érdekes fordulatot vesz a könyv: az embernek az az érzése, hogy egész Írország kivándorolt Amerikába és Ausztráliába. A füzetet alighanem az idelátogató amerikai turistáknak szánták.

Ha a történelmet kicsit tágabban értelmezzük és nem csak a politikatörténetet értjük rajta, akkor néhány további könyvet is ebbe a kategóriába sorolhatunk.

Az Ironing the land a vasút írországi történetének krónkája, az ír tévében bemutatott dokumentumfilm-sorozat nyomán. Trainspottereknek kötelező olvasmány.

A főváros történetével foglalkozik a Dublin - A Fair City című könyv. A szerző maga is a Grand Canal és Royal Canal közötti városrészben született, tehát jogosult az "igazi dublini" címre. Részben saját gyerekkori emlékei alapján, érdekesen és élvezetes formában írja le a város történetét, számos izgalmas és felháborító részlettel traktálva az olvasót. (Ebből a könyvből tudtam meg például, hogy a Dublin Corporation székházának alapjai alatt a viking kori Dublin buldózerrel szétrombolt maradványai vannak.)

A The truth abouth the Irish egy nemrégiben megjelent bestseller, szerzőjének szándéka szerint az írekről kialakult sztereotípiák lerombolására szolgál, de nem törekszik túlságosan sem a teljességre sem az alaposságra. (Másképp nem is lehetne bestseller.) Szórakoztató olvasmány, különösen a diszkréten elrejtett fals definíciók (lapozzuk fel a könyvet a B&B címszónál!); emellett érdekes adalékként szolgál a modern Írország mindennapjaihoz.

A közelmúlt egyik országos felháborodást kiváltó eseményével foglalkozik a Veronica Guerin. The life and death of a crime riporter című könyv. A szerző szerencsésen elkerüli azt a csapdát, hogy a merénylet áldozatává vált bűnügyi újságírónőből nemzeti hőst csináljon. A könyv szerint elsősorban a szenzációhajhász újságírói gyakorlat etikátlansága vezetett a riporternő tragikus végéhez. Egyébként azóta több embert is elítéltek a Guerin-gyilkosság kapcsán, de a felbujtót nem találták meg. Végül egy gyöngyszem, egy igazán nagyszabású író tollából. Heinrich Böll az ötvenes évek közepén járt Írországban és élményeit az Írországi napló-ban rögzítette. A könyvecske találó hasonlatai (például az esőről vagy az időpazarlókról) Böll jellemábrázolásával és hangulatteremtő erejével vegyítve megdöbbentően eleven képet rajzol az ötvenes évek nyomorban fetrengő Írországáról. Szándékosan nem idézek egy sort sem, ha valaki, mint én, szereti Böllt, minél előbb kutassa fel ezt a művét!
* * *
A cikkben szereplő könyvek részletes adatai
M. & C. C. O'Brien: Ireland (A Concise History). Thames and Hudson, London, 1995.
T. W. Moody (ed.): The Course of Irish History. Mercier Press, Dublin, 1994.
R. Kee: Ireland (A History). Abacus, London, 1995.
P. Taylor: Provos (The IRA and Sinn Fein). Bloomsbury, London, 1997.
P. Taylor: Loyalists. Bloomsbury, London, 1999.
M. McGartland: Fifty Dead Men Walking. Blake Publishing Ltd. London, 1997.
N. Constable: Ancient Ireland. Promotional Reprint Company Ltd., 1996.
T. Deary: The cut-throat celts. Horrible Histories. Scholastic Ltd. London, 1997.
M. O'Farrel: A Walk through Rebel Dublin 1916. Mercier Press, Dublin, 1999.
J. Grenham: An Illustrated History of Ireland. Gill & Macmillan, Dublin, 1997.
K. O'Connor: Ironing the Land (The coming of the Railways to Ireland). Gill & Macmillan, Dublin, 1999.
E. O'Reilly: Veronica Guerin. The life and death of a crime riporter. Vintage Original, London, 1998.
H. Böll: Írországi napló. Európa, Modern könyvtár sorozat, 1957 (?)