|
|
"Micsoda útjaim voltak nekem" -
Szólt Desirée - "most hogy emlékezem-"
Cseh-Bereményi
Az alábbi leírások a saját utazásainkat foglalják össze. Nem feltétlenül
tartalmaznak pontos útleírásokat, a turistát segítő információkat, inkább
élményeinket örökítettük meg - eleinte csak a magunk, és családjaink
mulattatására. Így vagy úgy, talán kedvet csinálnak Írország egyes
tájainak meglátogatásához. Ha valaki követni szeretné a túra útvonalát,
segítségül kiemeltük a meglátogatott helyek nevét. A túra végén megadjuk
az általunk kipróbált szállások adatait. Az árak változhatnak! Idővel
talán fényképeket is kerülnek ide- Jó szórakozást!
Tour de Dingle
Ismerősünk és az őt meglátogató barátnője kedvéért béreltünk kocsit, s
péntek délután megtettük a (már szokásos) Powerscourt vízesés-Glendalough
túrát. Szombat reggel pedig korán elindultunk a Moheri sziklákhoz. Az
idővel óriási szerencsénk volt, mert éppen átment a fejünk felett egy
keletre tartó viharzóna, ami nagy égszakadást-földindulást okozott
Dublinban, dörgéssel-villámlással. Nyugaton pedig szikrázóan sütött a nap.
A sziklák után - mivel elment az idő -, nem mentünk Bunratty-ba, a folk
parkba, hanem Clare megyén át délre indultunk. Még kompoztunk is Killimer
és Tarbert között - innen 11 mérföldre lakik Trish nevű lakótársnőnk
mamája, néztük is a kompról, látni-e a falut, de persze, messze volt. A
már ismerős, kellemes B&B-ben akartunk megszállni Castleisland-ben, de
tele voltak. Tralee-n kívül találtunk szállást, egy hegyoldalban. A
kilátás nagyon szép volt, főleg este, ahogy alattunk terült el a
kivilágított város. Ezúttal nem mentünk be Tralee-be, hanem szállásadónk
javaslatára egy Keanes nevű vendéglőben ettünk - remek volt a hal -
Curraheen falucskában. A vacsorától eltelve, már sötétben lementünk a
tengerpartra, ahol egy középkorú úr - kabátokba öltözött - családja óvó
tekintetétől kísérve úszott a tengerben. Nagy törülközőkkel várták a
parton. Hajnalban óriási széllökésekkel együtt vad eső érkezett - Péter
szerint ingott a manzárd -, de mire elindultunk Dingle-félszigetre, már
sütött a nap. Néhol az utat hosszan fukszia-sövények kísérték, rengeteg
virággal, csak úgy izzottak a napsütésben. Szerintem itt vannak a
legszebb, legdúsabban virágzó fuksziák a világon. Dingle városkában 'írkávéztunk',
a vendég, Tímea nagyon kíváncsi volt már, milyen egy valódi ír kávé, eddig
csak hallott róla. Éppen mise ideje volt, 'holy hour', azaz szent óra,
amikor bezárnak a kocsmák, éttermek, alig találtunk egy helyet, ahol volt
kiszolgálás - és szesz. Balszerencsénkre a kocsmát (Murphy's) hamar
megtöltötte egy amerikai nyugdíjasokból álló zajos csoport, s az egyikük
kvázi molesztálni kezdte az egyik vendéget. A "vendég" ui. egy, a szomszéd
irodából kávézni átugrott, blúzos-szoknyás leányzó volt, s a pasi azt
hitte, ő a pincérnő, s kezdte rajta számon kérni a rendelését. Igggen
mulatságos volt, amikor megjelent az igazi pincérnő- A kényelmetlenség
csak fokozódott, amikor az egyik turista kivillantva hófehér (mű)fogsorát,
csipőből kezdte levideózni a kocsma "hamisítatlan" ír közönségét. Lev és
Péter persze lemerevedtek, s félhangosan tárgyalták, hogy ki milyen
egyezményes jelet mutasson az öregúrnak. Elég udvariatlanság megkérdezés
nélkül mások képébe - urambocsá' italába - zoomolni, ugyebár.
Dingle nagyon szép kis kikötőváros, de tömve volt turistával. Az itteniek
igyekeznek megőrizni viszonylagos nyugalmukat, ezért nem engednek nagy
turistaközpontot építeni a városban, s a legtöbb felirat csak ír nyelvű.
B&B így is akad bőven, s nyáron mindig zsúfoltság van, ami kicsit
idegesítő, de érthető. Lépni is alig lehet. Megnéztük az akváriumot (Oceanworld),
ami nekem különösen nagy élmény volt. Nagy, üvegfalú medencék, amiken át
jól láthatók a Dingle-öbölben befogott halak, ráják, cápák, rákok stb-k.
Eléggé lenyűgöző, ahogy az ember bámészkodik, orrát az üveghez nyomva, s
egyszerre az üveg másik felén, rátapadva, az arcod előtt elsiklik egy
hatalmas rája- A cápák is közel jönnek az üveghez, néznek az
üvegszem-szerű kifejezéstelen szemükkel. Naccerű!!! Különösen tetszett a
Fogd-meg medence, ahol a lapos lepényhalak fel-feljöttek a vízfelszínre és
meg lehetett simogatni őket. A ráják - a kisebbek, olyan 60 cm átmérőjűek
- is ott úszkálnak, s végig lehet simítani a hátukon, oldalukon. Ki vagyon
írva, melyik testrészüket nem szabad megfogni, amúgy mindent szabad.
Persze, hogy gyerek-apu-anyu (én) ott támaszkodik a medence szélén,
könyékig vizesen, halakat tapogatva. Remek ötlet, s a halak - úgy tűnik -
élvezik a dolgot, különben - gondolom én - aligha jönnének fel a víz
tetejére.
Az egész kiállítás nagyon szép és gondozott, csak az az ajándékbolt ne
lenne- A helyi giccsköbök 90 %-át Fungira, a delfinre alapozzák. Képeslap,
kulcstartó, toll, radír, kacsintós pénztárca - na jó, ez utóbbi nem volt,
de akadt borzalmasabb -, mind Fungit ábrázolja. Fungi, a palackorrú
delfin, vágyaim tárgya, 1984 óta az öbölben él, s mint nemzetközi
hírességet mutogatják. Óránként indulnak hajótúrák az öbölbe, megnézni
Fungit, s ha nem jelenik meg - általában előjön -, visszaadják a
viteldíjat. Fungi imád az emberekkel úszkálni, reggel külön hajó indul
azokkal a turistákkal, akik a delfinnel akarnak úszni az öbölben. Átugrál
a hajók felett, kíséri a csónakokat, szóval nagyon szociális lény. Senki
nem tudja, miért marad az öbölben, mert más delfinek is fel-feltűnnek, de
azok el is mennek egy idő után. Az akvárium egyik medencéje a Fungi kertje
nevet viseli, mert amikor gyűjtötték az állatokat, növényeket, Fungi ott
úszkált a búvárokkal, s figyelte, mit csinálnak. A hivatalos verzió
szerint az a fiatal halász, aki 'felfedezte', nem tudott szakállat
növeszteni egy gombás bőrfertőzés miatt, s róla nevezték el a delfint.
Mások szerint a fun guy - fángáj (mókás fickó) eltorzított, ír kiejtése
miatt lett a delfin Fungi = fungi. Sajnos, a sziget végében tett hosszabb
túra miatt már nem volt idő, hogy befizessünk egy hajóútra, pedig nagyon
sóhajtoztam- Helyette láttunk egy 1200 éves, kőből emelt, tökéletes
állapotban lévő kápolnát, a Gallarus Oratory-t, ami úgy néz ki, mint egy
magas, felfordított csónak. Slea Head, a sziget csúcsa után megálltunk,
megmásztunk egy kisebb dombot, ahonnan csodás kilátás nyílt a környék
szigeteire, a Skellig-ekre is. (Lásd Mónika beszámolóját az Ír Gulyás
1999. októberi számában). Szépen sütött a nap, meg is kapta az arcunkat.
Aztán hazafelé, még Dingle-félszigeten megálltunk Inch falunál, ahol egy 6
km hosszú homokos földnyelv nyúlik az öbölbe. Több km hosszú homokos,
tökéletes strand, jókora hullámokkal! A fiúk nem is tudtak ellenállni, s
fürödtek, mi pedig a parton őriztük a cuccokat. Sok a szörföző, a hely
kiválóan alkalmas az 1-3 m magas hullámok miatt. Verőék nem is tudtak
úszni, dugóként dobálta őket a hullámzás. Tele is lett a gatyájuk
homokkal, tengeri fűvel. 6-kor indultunk haza, s Limerick előtt még
megálltunk enni egy könnyebb vacsorát. Szerencsére nem volt dugó, s
éjfélre haza is értünk. Ez a négy óra kocsiban kicsit húzós volt, még
szerencse, hogy Lev szeret vezetni.
Ajánlott szálláshelyek:
Castleisland: Island Heights (a városkán áthajtva, a Killarney felé vezető
úton, már majdnem a városka végén, jobb felől): Tel.: 066-7141068,
dohányozni is lehet, minden szoba fürdőszobás, a nappaliban
- mely igen kellemes, kandallós, sakk-készlettel is rendelkezik - tea-süti-kávé-csoki minden mennyiségben, ingyen és bérmentve. Tulaj: Mary
Ann Breen. Parkolási lehetőség a ház mögött (a bejáró igen szűk!). Az
egyetlen "szégyenfolt" a reggelihez "mellékelt" népzene-utánzat. Amúgy
maga a tökély.
Tralee: Beach Farm (a Dingle felé vezető N86-os út mentén, ha Tralee felől
jövünk, balra. Tel.: 066-7121785, nemdohányzó. Kellemes
szobák. Tulaj: Peggy O'Shea. Parkolás a ház mellett. Az ebédlőt a tulaj
saját akvarelljei díszítik- A N86-os úton továbbhaladva a tábla először
balra, majd egyből jobbra irányít, s kanyargós, szűk, majd meredek
utacskán juthatunk a felettébb szétszórtan elhelyezkedő Tonevane
falucskába, a hegyoldalra. Itt van az Ambleside House nevű B&B. A mandzárdból és az ebédlőből szép a kilátás a környékre.
Fürdőszobás szobák, a szobában tea-és kávékészítési lehetőség. Tulaj: Mrs.
Diana Curtin, tel.: 066-7123960. Mivel kicsit nehéz odajutni, csak
végszükséglet esetén ajánljuk.
Dingle: Mary Sheehy's B&B. Itt nem voltunk, mások ajánlották. Dingle
városkától északnyugatra van, a Wood Strand utcát kell követni (a kikötő
utcája), jobb oldalon van a ház. Fürdőszobás szobák. Privát parkoló.
Tulaj: logikus - Mary Sheehy, tel.: 066-7151453. |